Projektek

Vers a Nyugat-Magyarországi Ökorégiónak

Kerecsényi Éva

Maroknyi béke… volna jó

Forogj világ, járd végtelen táncod,
lám, fordul a Föld is, se hű, se hó,
miért a vágy, hogy te légy középen,
és neked bókoljon e vén bolygó.

Reflektor fénye szemed vakítja,
léha lelked jajong és fuldokol,
király kérdez a varázstükörtől,
de szomorú bohóc, ki válaszol.

Pénzeső hullik boldogságfádról,
de örömöd múló, egy pillanat,
kell a játék, űz a szerzés vágya,
szíved mégis hideg s boldogtalan.

Álarcosbálként múlnak az évek,
hazug hódolók állnak sorfalat,
míg sütkérezhetnek a fals fényben,
ujjongó tömeg viszi kardodat.

Szegény bolygó, jobb napokhoz szokott,
csak kering szomorún a Nap körül,
ereje fogytán, nagyon elfáradt,
tenyere kérges, ritkán üdvözül.

Hajlott hátán tonnányi terhét csak
húzza, vonja, görnyedten cipeli,
ki Istent akar rajta játszani,
azt nem tűri, magából kiveti.

Elég egy sarok, a csend imája,
hol kulcsra zárhatom sok bús napom,
hol szembeköszön saját világom,
maroknyi béke, áldott nyugalom.

Kerecsényi Éva írónő
Kerecsényi Éva írónő