Színes álmok

Mezítláb szökött be hozzám egy gondolat,
és párnámra hajtotta fejét egy éjen,
kezembe nyomott egy papírt, mellé tollat,
s bőszen biztatott, írjam bátran, mit kérek.

Nincs szülinapom, és messze a karácsony,
ó, kedves Élet, mit is kérhetnék tőled,
nincs semmi furcsa, különös kívánságom,
a hitemet hagyják, el ne vegyék tőlem.

Vétkeztem, tudom, nem mentségemre mondom,
akarattal tán csak a légynek ártottam,
egy-két szív megrepedt, remélem, összeforrt,
engem sem kímélt a sors, már ledolgoztam.

Könnyű szívvel, ó, Uram, csak annyit kérek,
adj nekem egy sarkot, egy békés szigetet,
hol vidám madárfüttyel ébred a lélek,
s az égen én keverem ki a színeket.

Keverek sárgát örömért, boldogságért,
tenger és ég kékjét, hogy éljen a remény,
fehéret is festek szépségért, jóságért,
és tűzpirosat, izzót a szerelemért.

Kerecsényi Éva