„ Aki barátot talál, kincset talál”

„ Aki barátot talál, kincset talál” tartja a közmondás, és ez tökéletesen igaz. Ritka nagy kincs az igazi barátság. Vágyunk rá, álmodunk róla, keressük, aztán egyszer csak, amikor a legkevésbé számítunk rá, váratlanul betoppan az életünkbe, bekopogtat az ajtónkon. Ott állunk kócosan, teljesen felkészületlenül, el sem akarjuk hinni, hogy épp hozzánk érkezett. Először csak gyanakodva méregetjük, de megcsillan a szemében az a varázslatos fény, amely teljesen rabul ejt bennünket, és beljebb engedjük. Először csak az előszobába, aztán mikor leveszi a sapkáját, kabátját, még a szavunk is elakad, mintha a saját tükörképünk nézne vissza ránk. Meglátjuk benn a saját arcunkat, ahogy visszatükröződnek benn a félelmeink, a kétségeink, a mosolyunk, örömeink, bánataink. Feltűnnek a hibáink, de szembesülünk az erényeinkkel is. Olyanokkal is, amelyeknek a létezéséről eddig nem is tudtunk. És ebben a tiszta tükörben feltárul az igazi valónk. Ettől a pillanattól kezdve már nem vendégként tekintünk rá, és nem csak otthonunkba, de a szívünkbe is befogadjuk. Nem kérdezzük honnan jött, milyen felekezethez tartozik, nem számít a kora, az anyagi helyzete. Mostantól féltő gonddal óvjuk, vigyázunk rá, szeretettel megöleljük, meghallgatjuk, figyelünk rá, segítő kezet nyújtunk neki, ha elakadt, és egyedül nehezebben boldogulna. Együtt örülünk a sikereknek, hálát adunk minden egyes közösen megélt szép pillanatért. Az igazi barátságnak ára nincs, de az értéke felbecsülhetetlen. Igazi nagy áldás